2.rész

Olyan furcsa ez az egész. Mintha előre láttam volna, igaz a tüzet nem, de a sikoly meg minden. Mindegy, nem akarok ezzel foglalkozni, remélhetőleg elfogom felejteni. Utálom a matrózblúzt. Annyira kényelmetlen, és ami a legrosszabb, nem tudom az ujját fölhajtani. Lépteimet gyorsabbra vettem, mivel nem akartam várakozni a zebránál. Már majdnem oda értem mikor a saroknál bele botlottam valakibe, szerencsémre nem estem el, de azon kaptam magam, hogy valaki kezei között vagyok. Ellöktem magam az illetőtől és megigazítottam a szoknyámat és a blúzomat. Nem volt időm arra, hogy megnézzem ki volt az, csak gyorsan oda vágtam egy köszönömöt és elindultam a zebra felé. Szerencsére még nem váltott át a lámpa így átmehettem a túloldalra. Elhaladtam a kedvenc parkom mellett, amikor hírtelen megszólalt a telefonom. Gyorsan elővettem és a monitoron lévő nevet olvastam ki hangosan. Amy volt az, a legjobb barátnőm.

-Szió Em. Hol vagy most? –szólalt meg rekedt hangon Amy.

-Szia, öhm..most vagyok a Central Parknál, miért?

-Remek! Én is mindjárt ott vagyok, várj meg a padunknál, mert nagyon nagy a gáz, mindegy..nem akarom hangosan elmondani. Maradj ott, mindjárt oda érek. –azzal letette a telefont. Fogalmam nincs, hogy mi lehet a baj, Amy-t ismerve elég komoly lehet, de most nincs kedvem ezen filózni. Leültem a padra és a blúzomból kilógó cérnával szórakoztam. Attól függetlenül, hogy melegem volt kellemes volt a levegő. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy alak megállt előttem és nem mozdult. Nem mertem fölnézni, így inkább magam elé lestem.

-Nincs mit! –szólalt meg egy férfi hang.

-Tessék? –és hopp ránéztem. –Adam?!

-Szia Emma! –mondta vigyorogva és leült mellém. Úr isten itt ül mellettem a volt pasim és és, ne! Az előbb ő kapott el én pedig föl se néztem csak egy köszönömöt vágtam a fejéhez. Érzem az illatát, azt az illatot, amit régen. Meg akarom őt ölelni, érezni akarom a melegségét…és

-Kire vársz?

-Hogy mi? –úristen teljesen elmerültem a gondolataimba.

-Kire vársz? –mondta nevetve.

-Amy-re. Valami gáz van azt mondta és kérte várjam meg itt. És te? A KJL a másik irányban van!

-No igen. Hát már nem oda járok. –Lesütötte a tekintetét majd hosszas szünet után hozzátette –Anya átíratott hozzátok, a Cornia-ba. – itt elmosolyodott.

-Értem, akkor sokszor fogunk találkozni. –francba ez így nem jó. Próbálom elfelejteni őt erre átjön a sulinkba, pompás. Egy busz ment el előttünk, követtem a tekintetemmel és megpillantottam a járdán rohanó Amy-t. Fölálltam. Adam is és amikor már majdnem ide ért a barátnőm egy mondatot mondott szinte suttogva.

-Hiányoztál. –nem tudtam, hogy reagálni, de mire megfordultam már rég elsétált mellőlem.

-Fu szia. – adott három puszit majd megfogta a karomat és oda húzott a pad melletti fához. Elég régóta rohanhatott ugyan is kapkodta a levegőt és alig tudott kinyögni valamit. Én csak álltam ott egy helybe és egy szó vízhangzott a fejemben. „Hiányoztál”. Most hülyíteni akar? És ami a legrosszabb a sulinkba fog járni, igaz végzős és csak egy évet lesz itt, de magamat ismerve az elég hosszú idő.

-Hahó!!! Figyelsz te rám??

-Jaj, bocsi. Persze. Mi a gáz?

-Elszakadt a harisnyám, és ami a legrosszabb kitört a cipőm sarka. Szóval, most be kell menni anyumhoz és ott van nála egy topánka meg harisnya. –tudni illik, hogy az anyja Marie Oufles divatcégnél dolgozik, és így rengeteg holmija van, amik most jól jönnek. Nem tudtam megszólalni, csak bólogattam, mint a kutyák. Amy megfogta a vállamat és vett egy nagy levegőt.

-Minden oké? Tudom nehéz lehet a szakítás után, de nézd. Nekem hány pasim volt? –megint jön a lelki dumája ami szart se ér.

-13.

-Igen. Ez egy bonyolult szám, de nézd a jó oldalát, már ha neked az. Soha nem sírtam! A pasik nem érnek annyit hogy miattuk szenvedj. Adam egy volt, na és? Majd jön még 100 és minden oké lesz. –pillantása a mellettem lévő bokorra tévedt. Körülbelül 5 percig álltunk így majd hozzátette. –No menjünk, ennyit tudtam segíteni!

-Örömmel közlöm, hogy a 2012-2013-as tanévet megnyitom!

Körülnéztem és jó ha 30 diák tapsolt, én nem. Minek örüljek? A volt pasim itt van a sulinkban. Újra hallgathatom Katie és Sue nyavalygását, hogy nem tudták megvenni a huszadik táskájukat és hogy egy buliban sem volt egy jó pasi sem. Utálok itt lenni.

-10.G!!! Mindenki menjen a 124-es terembe és várjatok meg, csöndben!

-Szia Emma!!! –egy vékonyka hang mondta ki a nevemet és nem akartam oda fordulni, mert tudtam ki közeledik. Mary a stréber osztálytársunk. Tavaly rám volt akadva olyan szinten hogy osztálykiránduláskor velem akart zuhanyozni, egy helyen. A fiúk azt állítják, hogy leszbi, de semmi ilyesmi nincs. Csupán nem találja a helyét. Mély lélegzetet vettem és megfordultam, de nem Mary-n akadt meg a szemem. A válla fölött megpillantottam Adam-at. Iszonyat jól állt neki az ing és a nyakkendő..és a haja, imádom.

-Emma!!! Tudod hogy utálom ha átnéznek a vállam fölött. Nézz rám!! –igen, Mary kicsit idegbeteg.

-Jajj ne haragudj Mary. Szia. Hogy telt a szünet?

-Em! Gyere már, nézzük meg a kilencedikeseket, szeretnék egy jót röhögni. –mondta Amy az ajtónál állva. Hátra fordultam és vágtam egy „mindjárt jövök, csak elintézem őt” fejet. Amikor visszafordultam Adam állt Mary helyén, és megfogta a kezemet.