1.rész

Sziasztok, a nevem Zsófi és azért hoztam létre ezt az oldalt hogy elolvashassátok a saját kis történetemet. Kommenteket szívesen látok, ha jó, ha rossz!:) Remélem tetszeni fog és várjátok a folytatást!:)


Hajnali fél három van és én még mindig nem alszok. Egyfolytában csak rá gondolok, a hajára, az arcára, az illatára és a csókjára. Miért? Miért lett vége? Hol ronthattam el? Nem tudom, de már elegem van hogy én szenvedek ő pedig vígan éli az életét. Már 2 hónapja hogy szakítottam a barátommal de valamiért nem bírom őt elfelejteni, ezen nem is lepődök meg annyira, hiszen szerettem őt és ő csak úgy faképnél hagyott. Azt hitte én is ezt akarom. Azt hitte minden jó lesz, de tévedett. Lassan megfordultam az ágyba és mielőtt elaludtam volna éreztem valami melegséget. Fifi, a labrador kutyám ugrott föl mellém.

/"Nem tudom hol vagyok. Csak azt tudom hogy egyenesen kell mennem és ott lesz egy ház. Futottam, már szinte repültem. A hideg szél csípte az arcomat és a földön futó össze vissza növények a lábamat, de nem érdekelt. Egy célom volt, elérni a házat, azt a házat amiben valami készülődik. Megálltam, valaki követ. Óvatosan megfordultam……."/

- Jó reggelt kívánunk, ön a Morning Show reggeli adását hallgatja. Reméljük nem ébresztettük föl önt… - Kinyitottam a szememet és azon kaptam magam, hogy csurom víz vagyok és fáztam. Hírtelen nem tudtam, hogy hol is vagyok. Azt hittem a házban, amit az álmomban láttam, de nem. Szerencsére a szobámba voltam. Fölültem majd nagy erővel lecsaptam az órát ami kereken reggel hatot mutatott. Fifi a lábamnál feküdt és még aludt. Lassan kimásztam az ágyamból és oda mentem a naptáramhoz.
- Szeptember 1. üdv neked. – azzal megfogtam a piros filctollamat és szép lassan áthúztam egy vonallal a dátumot. Hírtelen eltűnődtem azon, hogy még csak most leszek tizedikes és hogy jönnek az új kilencedikes diákok. Egy nagy zajt halottam kintről. Megfordultam, a filcet letettem azt asztalomra és oda botorkáltam az ablakomhoz. Elenor a szomszédasszony volt az, aki éppen a kukáját állította föl, valószínűleg megint földöntötte.  Fáradt vagyok, amit nem csodálok hisz jó, ha három órát aludtam. Kócos hajjal és egy nagy ásítással megfordultam és elmentem a fürdőbe. Oda mentem a mosdóhoz és megnyitottam a csapot. A fogkefémre tettem egy kis fogkrémet, majd a meleg víz alá tettem. Miközben a fogamat mostam megint előjöttek az emlékek. Bevillant az arca, a mosolya. A szemei, ahogy azok engem néznek, majd egy mondat „Szerintem ennek így semmi értelme” Aztán egy másik kép villant be. A ház, az a ház amiről álmodtam, majd egy sikoly. Egy ugatás zavarta meg a képeket és arra lettem figyelmes, hogy a földön ülök. Fifi állt és izgatottan ugatott rám, mintha azt mondaná „Térj észhez, ez csak egy álom. Nem jelent semmit.” Remegtem és fáztam. Fölkeltem és kiöblítettem a számat majd megfogtam a haj vasalómat és bedugtam a konektorba. Fifi már rég az ágyamon feküdt. Gyorsan oda rohantam a laptopomhoz és bekapcsoltam. Betettem egy nyugis számot majd visszamentem a fürdőbe és elkezdtem a hajamat vasalni. Lépteket hallottam az ajtóm előtt és valaki benyitott a szobámba. Anya volt az.

- Jó re…Hol vagy? – kérdezte meglepődve.

- Fürdő!!

- Azta mindenit. Hova írjam ezt föl? A lányom hatkor fölkelt. Magától. –mondta mosolyogva

- Jól van. Első nap van és ilyenkor korán kell mennem hogy elfoglaljam a helyemet ahol talán egész évben fogok ülni, és be kell hogy valljam nem akarok elöl ülni, mint a stréberek.

- Értem én! Akkor siess!! Reggeli nélkül ugyan is nem mész el. Rántott tojás van, ahogy szereted.

- Rendben, sietek.
Azzal megfordult és kisétált az ajtómon.

- Au. Rohadt életbe…!!!!!!!!!!! – a víz alá tettem az ujjamat ugyan is megégettem. Nagyon fájt, de nem érdekelt. Kihúztam a haj vasalót a konnektorból, gyorsan kisminkeltem magamat, fölkaptam a táskámat, lekapcsoltam a laptopot és kisétáltam a szobámból.

- Fifi, gyere..lent vár a reggelid.

Amint meghallotta a nevét azonnal fölpattant az ágyamról és jött le velem a lépcsőn. Lent hatalmas sürgés forgás volt. Apa össze vissza rohangált, megint elvesztette valahol a kulcsát. Anya a konyhába volt, főzte a kávét és tesóm ott ült az asztalnál kómás fejjel és lapozgatta a pókemberes újságját.

- Jó reggelt nektek. Apa a kanapén van a kulcsod!

Apa hirtelen megállt és a pillantását más fogta meg. Fifi ott ült az ajtónál és ugatott. Dave, a postás épp akkor jött és egy mozdulattal bedobta a leveleket és az újságokat az ajtón. Fifi szépen bevette a szájába a papírokat és elsétált velük apához. Apa elvette tőle és megpaskolta a fejét. Komoly arcot vágott, de nem a levelekre, hanem az újságra.

- Mit írnak apa?

- Öhm…egy házról írnak. Az este kigyulladt és bent égett egy lány…várjunk, ez érdekes. Azt írják hogy a lány mellett egy papír volt aminek semmi baja nem esett és egy érdekes rajz virít rajta.

-Micsoda? Mutasd! – egy mozdulattal elvettem az újságot apa kezéből és hirtelen megállt a szívem. Az a ház, amiről írnak….

-Én erről a házról álmodtam! – senki nem hallotta meg amit mondtam. Apa már kilépett az ajtón egy viszlát szót hagyva maga mögött. Anya letette a tányéromat az asztalra majd tesómmal fölmentek az emeletre.