3.rész

-Vigyázz, egy tanár akar elmenni. –azzal arrébb lökött és elengedte a kezemet. Csak azért fogta meg hogy elengedjen egy felnőttet, semmi vallomás, semmi érzelmi megnyilvánulás. Csak egy gesztus.

-Ooo, köszi. Ne haragudj, de most mennem kell, majd még összefutunk. –és elmentem. Amy még mindig ott állt az ajtónál, de a sajnáló tekintetét nem bírtam nézni.

-Nincs semmi baj! Túltettem magam! Na? Hol vannak az elsősök?? –Amy még mindig nem váltott arc stílust, de amikor meghallotta az elsősök szót elkezdett röhögni majd megfordult és előre rohant. Követtem őt, de lassan. Furcsa volt megint itt lenni, látni a több mint 300 embert és persze a tanárokat, akiket ki nem állhatok. Újra hallgathatom a mindennapos nyavalygásaikat, hogy egyes illetőknek nincs kész a háziuk és hogy ha így folytatják nem lesz jó az év végi jegyük. Kitűnő tanuló vagyok, szóval engem ezek nem érintenek, még is utálom őket. Az osztályom létszáma 32, magamat is bele számítva. A nevem Emma, de a barátaim Em-nek hívnak és a Coronia gimnáziumba járok, ahol most a tizedik osztályt taposom. Magát az iskolát nagyon szeretem ugyan is nyugis hely. Itt mindenki ismer mindenkit és nincsenek verekedések vagy viták. Ahogy befordultam az előcsarnokba megpillantottam pár osztálytársat. Katie és Sue hangja egyből eljutott hozzám, ők ketten az osztály bálványai. A fiúk imádják őket, amit megértek hisz mindkettejüknek hosszú szőke haja van, amit itt ott pár póttincs egészít ki.. remek alkatuk van és mivel gazdagok rendszeresen járnak szoliba és a legújabb ruhákban járnak. Jobbra néztem és megpillantottam Mark-ot. Csapatunk harmadik tagját. Még nyolcadikba jött hozzánk és szerencsére a gimnáziumban is osztálytársak lehetünk. Még régebben szerelmes voltam belé, ahogy ő is belém..de még sem jöttünk össze, féltünk, hogy a barátságunk menne tönkre. Imádom a stílusát. Általában ingben szokott virítani vagy egy kivágott nyakú fehér pólóban és csőnadrágban, amit egy bakancs egészít ki. Mellette voltak a stréberek, pontosabban Mary, Tom, Blake, Flott, George és Patrisa. Soha nem beszéltem egyikkőjükkel sem, na jó Mary-vel igen…de a többiek túl sötét alakok, nem értem a gondolkodásukat és nekem az is furcsa hogy állandóan csapatostul járkálnak mindenhova. Mellettem jöttek el a „vagány srácok”. Nagyon nagyra vannak magukkal csupán amiatt, hogy cigiznek, és hogy minden hétvégén leisszák magukat, amúgy egy nagy nullák. Vissza tekintettem a többiek felé és azt vettem észre hogy Mark jött felém mosolyogva és integetve.

-Szia napsugár lány! –egyből megölelt és súgott valamit a fülembe, amit nem nagyon értettem ugyan is Amy zavart közbe.

-Em a tököm ki van a kilencedikesekkel, csak ribizlik vannak ott, de akkorák istenem. Ááá Mark egyelek meg, szió. –a felháborodott arca átváltott egy kedves, aranyos arcra. Mark elengedett és most Amy-t ölelte meg.

-Jajj te lány, szia. Mit kerestél a kilencedikeseknél?

-Semmit. Csak üdvözölni akartam őket sok-sok szeretettel. –mondta nevetve és lesütött arccal.

-Aha. Na én megyek az osztályba, nem jöttök?

-Még nem. –vágtam rá. Mark furcsa arccal nézett rám majd oldalra fordult és elment. Megfogtam Amy kezét és oda húztam őt az egyik oszlophoz.

-Tudod hogy nem érdekel már Adam, de jobb ha tudod..az utolsó évét itt fogja tölteni. a Cornia-ban. –Amy hátrálni kezdett majd megfogta a fejét és egy nagyot sikított.

-Úristen most mi lesz?? Költözzünk ki Angliába? Vagy változtassunk nevet??! Ugyan Em. Ez annyira nem nagy hír. Különben is mit érdekel ez téged, oké az ex-ed, de nézzük csak nekem hány pasim is volt?

-Jajj Amy. ne kezd már megint ezt a…

-Mennyi?? Nem hallom.

Sóhajtottam egyet és mondtam.

-13.

-PONTOSAN! És hány exem jár ebbe a suliba?

-Amy!

-Na??

-Öhm..egyse?!

-PONTOSAN. Tehát én nem tudom milyen érzés ez, szóval most hagyj ezzel. Gyere becsöngettek. –akarva, akaratlanul elmosolyodtam a mondatán, igaza van…hagynom kell őt ezzel a témával és magamat is! Erős leszek és nagy ívbe szarom le Adam-at. Előbújtam az oszlop mögül és elindultam az osztályom felé. Útközben megálltam az egyik tükörnél és megnéztem magam, bele túrtam a hajamba, a sminkemet megigazította és indultam tovább. Pár kilencedikes diák jött el mellettem, és ahogy elnéztem őket elég nagy divat ikonoknak tűntek. Emlékszem az első napra, még tavaly. Nagyon izgultam, féltem, hogy ki fognak közösíteni, és hogy csúfolni fognak. Szerencsére Amy és Mark is az osztálytársam így a feszültségem halványodott. Föl mentem a kőlépcsőn, elkanyarodtam balra és már is az osztályban voltam. Megálltam az ajtóban és megpillantottam Katie-t és Sue-t akik a tábla előtt  valamilyen mondókát mondtak. Biztos valamelyik amerikai vígjátékból szedhették, mert amilyen hülyék nem maguk találták ki ezt.

-„Minden pasi disznó, csak egyet akar mind, bezavarni a málnásba a kicsit macit…Szép volt jó volt ennyi volt a sport! Ha a játék durva…te leszel a K*RVA” SZIA EMMA!

-Sziasztok!

A „vagány srácok elengedtek ugyan is a tábla előtti padoknál szoktak állni így elállják az utat. A helyem az ajtó felöli, padsor utolsó előtti padban van.

-Jó napot gyerekek. –az osztályfőnökünk lépett be az ajtón én pedig elfoglaltam a helyemet. Amikor ledobtam a padra a tatyómat akkor vettem észre, hogy Mark lefoglalta a helyünket. Megböktem a hátát és oda súgtam neki.

-Köszönjük!

-SSS! Gyerekek mielőtt kiosztanám az ellenőrzőket és az óra rendeket mondandóm van. A suli egy új tantárgyat vezetett be, nem nektek nyugalom! A végzősöknek. Minden osztályból 4 embernek be kell ülnie majd egy egy osztályba és jegyzetelni kell arról, hogy ki hogyan figyel az órán valamint a tanár munkáját is pontoznia kell. Ha kérdezitek, a véleményemet én nem örülök ennek, ugyan is az én munkámat nem fogja lepontozni egy nálam jóval fiatalabb diák, így szerencsénkre csak a mai nap ül be 4 végzős…soha többet. Üdvözöljétek őket: Diana, Lucy, Sophie és Adam. –Amikor meghallottam az utolsó nevet, le kellett ülnöm. Amy mosolygott és tapsolt, Mark pedig hátra fordult hozzám és megkérdezte.

-Ugye ő nem az exed? –én csak néztem magam elé miközben az osztály tapsolt és fütyült az örömtől.